Amikor valakinek gyereke születik, mindenki felkészíti arra, hogy nem sok ideje lesz aludni, miután megszületik a pici. Persze a alvás hiány tényleg ki tudja készíteni az embert fizikailag (én aztán tudom, mert ha én nem alszom 6 óránál többet, akkor egy igazi roncs vagyok), de miért nem beszélnek a mentális és lelki dolgokról?! Arról miért nem szól a fáma, hogy a legtöbb anyuka mennyire szenved lelkiekben?!
Mindenkinek vannak álmai vagy vágyai, de elérni azt már sokkal kevesebben tudják. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért olyan nehéz? Miért csak keveseknek sikerül?
A válasz néha nagyon egyszerű: NEM TUDUNK CÉLOKAT JÓL KITŰZNI ÉS AZOKAT MEGVALÓSÍTANI.
Aki aktívabban követte a NőBizalom tevékenységét feltűnhetett, hogy egy picit megcsappant a posztok száma, a gyakorisága és most itt az idő lerántani a leplet, hogy ez minek is tudható be!
A kis családunk életében az elmúlt év a változásokról szólt, de a legnagyobb változás, ami leginkább felbolygatta a mindennapjaimat az egy induló élet a pocakomban.
A legtöbb emberben ott van, hogy szívesen segít másoknak, a szeretteinek és próbál mindent megtenni, hogy örömöt szerezzen. De ahogy a mondás is tartja, „A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kirakva”.
Hogy lehet az, hogy ha valaki jót akar a másiknak, a végén pont ellentétesen sül el?!
Amikor egyedül vagyunk, akkor párkapcsolatok felértékelődnek. Idillinek tűnnek és irigykedünk, hogy miért nem lehetünk mi is valakinek a társa. Amikor viszont már egy ideje párkapcsolatban vagyunk lehet nem is tűnik minden olyan egyszerűnek.
Eljöhet az az idő, amikor azon kapjuk magunkat, hogy úgy érezzük, eltűnünk a kapcsolatban.
Marvel, George Lucas vagy akár a híres vámpírunk Edward is már megelevenítették, hogy milyen lehet, ha valaki tudja a másik elméjét irányítani vagy olvasni benne. Nézve ezeket a képességeket elgondolkozunk milyen jó lenne, ha bele látnánk a másik fejében, ha tudnánk mire is gondol, ESETLEG még irányítani is tudnák a másikat.
Amikor gyerekek vagyunk szinte nem félünk semmitől. Bátrak vagyunk, merészek, keressük az új kihívásokat és nem rettenünk vissza attól, hogy ha elesünk vagy elbukunk. Felállunk és újra próbálkozunk, addig míg nem sikerül.
Aztán ahogy egyre növünk, jönnek a félelmek…
Amikor valakin szeretnénk segíteni, nagyon nehéz azt eldönteni, mi az, ami a legjobban segít Neki. A legtöbbször jönnek a tanácsok, de azokat nem igazán szokták megfogadni. Ennek nagyon egyszerű az oka: ez nem az Ő megoldása, így nem hisz benne.
Van egy nagyon jó mondás: “Ne halat adj, hanem tanítsd meg horgászni!”
Amikor az már egy ideje nem boldogulunk a problémánk, elakadásunk megoldásával, akkor érdemes külső erőforrást igénybe venni. Ilyen lehet egy coach segítsége is, viszont érdemes egy-két dologgal tisztába lennünk mielőtt elmegyünk egy coach-hoz. Most megismerhetsz 5 dolgot, amit jó tudni, mielőtt belevágsz!
A bizalmatlanság sorozat utolsó részéhez érkeztünk, a konklúzióhoz. Ezek betartása segíthet, hogy csökkentsd a benned lévő feszültséget úgy, hogy még a kapcsolatod is javulni fog!
Az előző részben az okokat firtattuk, hogy mi váltja ki nálunk az ingert, hogy elolvassunk egy kósza üzenetet, vagy megnézzük mit is lapul az olvasatlan üzenet mögött.
A mostani részben nézzük meg, hogy miért is ártunk magunknak és a kapcsolatnak, ha megsértjük a másik privát szféráját.
Korábbi részben megnéztük, hogy milyen csoportokba sorolhatjuk a “kukucskálást” és mi jellemzi az adott csoportokat.
Valószínűleg magadra is ismertél valamelyik csoport olvasása közben. 
Ha ez így van, akkor nagyon jó úton vagy, hisz ha ezen szeretnél változtatni, akkor fontos, hogy tudd, honnan indulsz!
Talán nem ismeretlen téma a párunk mobiltelefonjának vagy Facebook oldalának “meglesése”.
Három csoportra osztható az ilyen fajta “kukucskálás“.
A következőkben végigmegyünk azon az 5 legfőbb pozítiv szokáson, amit ha bevezetünk az életünkben, akkor sokkal boldogabbak leszünk.
Egy párkapcsolatban a pénz kérdése végigkíséri az egész kapcsolatot, így előbb vagy utóbb nem tudunk menekülni előle és beszélnünk kell róla, annak ellenére, hogy sok embernél ez tabu téma.
Valahogy belénk van nevelve, hogy a pénzről nem illik beszélni, mondván ez valamelyest a másik pénztárcájában való turkálás. De ha belegondolunk, akkor ez egy kardinális téma és lehet, hogy kellemetlen érzés ezzel előhozakodni, azonban kár lenne, ha ez megrontaná a kapcsolatodat!
Telnek a hetek, az első napok okozta sokkon túl vagyunk és kezdünk belerázódni az új helyzetbe. Legalábbis amennyire egyáltalán lehet.
Kérdezgetjük az ismerőseinket, barátainkat, családtagjainkat, hogy ki hogy viseli a bezártságot és mindenki valamennyire egy felületes választ ad…egész jól. De a felszín alatt azért nem ennyire rózsás a helyzet.
De kinek könnyebb? A családosoknak vagy az egyedülállóknak?
Egyik ismerősöm a 30-as éveiben valami betegséggel küszködött. Lázas volt, rossz volt a közérzete és gyulladásban volt a szervezete. Az orvosok mindenféle vizsgálatot készítettek nála, de nem találtak rá megfelelő választ. Az állapota nem javult, így továbbra is járta az orvosokat. Egyszer az egyik megfogta a kezét és felfelé tartva a tenyerét megvárta, hogy szépen kicsorogjon a vér a tenyeréből.
Ez a kérdés leginkább az év vége közeledtével jelenik meg a gondolatainkban, amikor ráeszmélünk, hogy „már megint itt a Karácsony”. Ilyenkor hirtelen elkezdünk kétségbe esni és elhangzanak a „túl gyorsan ment el ez az év” vagy a kedvencem „nem is történt semmi” mondat.
Kétféleképpen mehet el gyorsan egy év.
El kell fogadni, hogy abban a században vagyunk, ahol a munkának sosincs vége! Nap, mint nap azt hallom a környezetemben, hogy milyen stresszes napja van mindenkinek. Hogy sok a meló, 1000-el megy a hajtás és felrobbannak az idegtől.
Tudom milyen! Én is voltam ebben a cipőben. Próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy megfeleljek a munkahelyemen, sikeresek legyenek a projektjeim és megkapjam a megfelelő elismerést…
Nem tudom, hogy volt-e már a környezetetekben olyan lány, aki folyton azt mondja, hogy „ő már annyira vágyik egy párkapcsolatra, de neki soha nem jön össze semmi”. Közülük sokan maguk sem tudják, hogy okkal nem érdeklődnek a fiúk. Most szeretném bemutatni nektek a villogó stoptáblás lányokat.
Mi is jellemző általában az ilyen lányokra?
Igen, tudom, hogy ezt nagyon kevesen ismerik el, de igen, mi alapvetően ego lényeg vagyunk. (nem csoda, hogy a fényképen először magunkat keressük 🙂 ) Ez a megállapítás már rögtön sérti az önérzetünket és már kezdjük is gyűjteni a listát, hogy mi miért is nem vagyunk azok. Az az igazság, hogy ha ez egy egészséges szinten van, akkor ezzel nincs semmi gond! 🙂
Senki se szeret szakítani. Ilyenkor minden megszépül és a jó dolgokra, a szép pillanatokra koncentrálunk, hogy miért velünk történik? Miért nem kellettünk a másiknak? Nem értjük, miért nem voltunk elegek a másiknak.
Egy kapcsolat végét nagyon sok minden okozhatja.
Szerintem elsőre nem olyan egyszerű kitalálni mi is ez a mozgatórugó, így segítek. Ez az ENERGIA! Az energia egy nagyon érdekes összetevője az emberi kapcsolatoknak. Valahogy az emberek azt gondolják, hogy a jó kapcsolatokhoz, legyen az baráti, családi vagy párkapcsolati elég egy kevés energiát belerakni, mert az úgy is megy magától.